Fanfiction by Dark Dragon

A démonvadászok körülvették őket.

Nem volt menekvés.

Sesshoumaru nagyon dühös volt, de nem mutatta.

Az összes eddigi támadásukat könnyedén hárította, és most rajta volt a támadás sora.

Kardját maga előtt tartva a démonvadászok felé ugrott. Hirtelen pár nyílvessző szállt felé, de ő könnyedén kitért az útjukból.

Majd hirtelen egy folytott kiáltást hallott.

Meglepetten fordult hátra, és látta hogy megtörtént a baj.

Bár ő kitért a nyílveszző útjából, de arra nem gondolt, hogy útitársai pont mögötte állnak.

De hiába, már késő. Az egyik nyílveszző eltalálta Rint.

A kislány felkiáltott, majd eldőlt és nem mozdult többet.

Jyaken odarohant hozzá.

Legszívesebben Sesshoumaru is ezt tette volna, de előbb végeznie kellett a démonvadászokkal.

Iszonyatos dühtől tombolva nekikugrott, és a Tokajin-nel apró cafatokra vágta őket.

Majd megfordult és odasétált útitársaihoz.

Jyaken tanácstalanul nézett rá.

Sesshoumaru letérdelt Rin-hez.

A kislány még élt. Sesshoumaru szemében megjelent valami sajnálatféle.

-Szegény lány! Még nem halt meg, de lassú és fájdalmas halála lesz. Túl komoly seb ez egy ilyen kislánynak.-gondolta magában.

És most mit kéne tennie? Hagynia kéne meghalni?

Az lett volna a legjobb, ha rögtön meghal, hiszen akkor feltámaszthatná a Tensaiga-val.

De így? Így is megteheti, de beletelik egy időbe míg szerencsétlen szörnyű kínok közt kileheli a lelkét.

Talán.........-tűnődött magában, majd gondolt egyet és így szólt:

-Jyaken! Hozz egy kis vizet!

-Igen persze Sesshoumaru-nagyúr.-mondta a kis démon és elindult.

Sesshoumaru a karjába vette Rint és kirántotta a nyilat a kislány karcsú kis testéből.

Majd várt.

Kis idő múlva megérkezett Jyaken.

Odaadta Sesshoumarunak a korsót és arrébbment.

-Jyaken! Menj hozd Aunt!-szólt rá Sesshoumaru.

A kis démon engedelmesen elindult.

Sesshoumaru letette Rint a földre. Egy ideig némán nézte őt.

Olyan törékeny volt. Olyan kiszolgáltatott.

-Igen! Tényleg nincs más megoldás!-suttogta halkan.

Majd a jobb kezével megragadta a bal karját és a karmával egy apró vágást ejtett magán, a kicsorduló vért pedig a vízbe csepegtette.

Aztán felültette Rint és a vízzel kimosta a sebét.

A hatás szinte azonnali volt. A seb lassan kezdett begyógyulni.

Sesshoumaru elégedetten nyugtázta ezt, majd megfogta és feltette az ájult kislányt az időközben megérkezett Aun hátára, és elindult.

Jyaken engedelmesen vezette utána Aun-t.

Kis idő múlva Rin magához tért.

-Áh Rin!-mondta Jyaken mikor meglátta.

-Jyaken-sama! Én azt hittem meghaltam...de látom hogy nem. Álmodtam volna?

-Becsüld meg magad te lány.-mondta erre Jyaken.

-Miért?

-Még soha senki nem élt ezen a földön, aki akkora ajándékot kapott volna Sesshoumaru nagyuramtól mint te!

-Ajándékot? Ezt nem értem Jyaken-sama.

-Hát akkor elmagyarázom!

Meghaltál volna, de Sesshoumaru-nagyuram nem akarta hogy szenvedj, ezért a saját véréből adott neked, hogy megmentsen.

Az olyan erős démonok, mint Sesshoumaru nagyuram, hihetetlenül gyorsan gyógyulnak.

És ezt a képességet pár csepp vérével egy rövid időre átadta neked, így nem haltál meg!

-Azt akarod mondani hogy Sesshoumaru-sama mentett meg?

-Igen!-felelte Jyaken.

Rin elmélyülten gondolkozott.

Bár kicsi volt még ahhoz hogy megértse, de annyit azért ő is felfogott, hogy egy olyan ajándékot kapott ma Sesshoumaru-tól, amit előtte eddig soha senki.

Nagyon boldog volt.

Egy ideig tűnődött magában aztán leugrott Aun hátáról és és előreszaladt Sesshoumaru-hoz.

A démon megérezte hogy jön és megfordult.

Rin odaszaladt hozzá, átölelte és halkan a füléba súgta:

-Köszönöm Sesshoumaru-sama!

Sesshoumaru megsimogatta a kislány fejét majd megfordult és elindult tovább.

Rin boldogan nézett utána.

Tudta, hogy ezt a napot soha nem fogja elfelejteni, soha az életben........

The End