2. fejezet: A titokzatos barlang
-Hol van Kagome?
-Szerinted Shippou?
-Nem kérdeztem semmit. –mondta. Reggel mikor felébredtek se Inu, se pedig Kagomét nem találták. Elmentek a kúthoz de ott se, volt egyikőjük se. Délben végre Inuyasha előkerült.
-TE vagy Inuyasha? Inutashio legkisebb fia?
-Attól függ, ki kérdi? –Inu ránézet az idegenre. Egy 15 éves lány állt ott és hasonlított Kagoméra mikor elszánt. Haját úgy hordta, mint Kikyou de a kimonója kék volt és a szalag is.
-TE meg ki a szösz vagy?
-A nevem Waterly. És tudom, hogy te Inuyasha vagy! Megismerem a Tessaigát.
-Honnan tudod, hogy az a Tessaiga? –jött oda Sango és Miroku, na meg persze Shippou és Kaede is.
-Ilyen buta kérdést feltenni, látszik, hogy szerzetes vagy.
-Honnan…
-1: Én mindent tudok rólatok… legfőképp arról, aki most nincs itt. –mindenki Inura nézet de ő csak a földet. -2: Egy Elemi Angyalnak tudni kell ilyen apróságokról. Viszlát! JA és Inuyasha Apád üdvözöl!
-MI?! De hogyan? –mindenki meglepődött. Senki sem érette, hogy ezt honnan tudja vagy igaz-e.
***
Kagome csak 1 hónap után jött újra. Teljesen elfelejtette, ami történt. Inu ezt észrevette, és nem hozta föl. Ismét úton voltak és keresték a szilánkokat. Betévedtek egy nagyon fura faluba. Teljesen le volt rombolva minden épülete de még így is ott élt egy-egy család.
-Milyen furcsa ez a hely.
-Igazad van Szerzetes. Mintha nem is élnének az itt lakók. –mondta Sango.
-De az lehetetlen! –mondta Kagome.
-Téved kedves hölgyem. –mondta egy szerzetesszerű ember. –Ez a falu el van átkozva. Azért ilyen a falu már 1500 éve.
-1500 éve?!
-Igen. Az erdőben van egy barlang min 16 db különböző varázslattal zártunk le.
-De miért?
-Ott van eltemetve a Démon Isten. És a 4 hatalmas elem. Oda szertnétek menni?
-Igen. –mondta Miroku.
-Rendben van, elvezetlek ódáig.
-Köszönjük! –a szerzetes elvezette őket a barlangig.
-Ez lenne az. Mi?! A barlang nyitva van! Ez csak azt jelentheti, hogy Akaye 4 eleme kiszabadult.
-Mi ez a 4 elem?
-Ami a falunkat elátkozta, 1500 évvel ezelőtt idejött, mert mindenki félt tőle, mert démoni erővel rendelkezett. Én tanítványommá fogadtam de meghalt egy régi betegségében. Mikor a halál érte eljött, a 4 elem elhagyta a testét. Akkor én befogtam, és ide hoztuk még 3 szerzetessel. Senki sem tudja hogy ide lett eltemetve. Azóta a másik 3 szerzetes meghalt. A 4 elem akkor átkozott el minket mikor a 16. cetlit raktam fel. És azt mondták, hogy egyszer kiszabadulnak innen és megkeresik Akaye utódját. És mivel mi 16. cetlit raktunk fel, 16 éves lesz az utódja mikor ők a lelkében helyet, foglalnak. Akkoriban nem hittük el… Már bánom. Mert az a lány mikor már betöltötte a 16. évét akkor mikor a telihold nem fesz fent az égen akkor ereje kiteljesedik, és ha nem szépen lassan szokik hozzá az új erejéhez mindent, elpusztít. A 4 elem, hívó szóra jön és teljesíti a kéréseit, a víz, a tűz, a levegő és a föld engedelmeskednek neki és minden más állapotukban.
-Például a víz elem tudja irányítani a vihart?
-Igen és kombinálni. Úgy, hogy egyszerre fúj a szél és esik az eső. Most már mennem kell. Tovább már nektek kell menni. Én oda többet nem megyek be. Elég volt egyszer. Na, viszlát és sok szerencsét a továbbiakhoz! –és azzal eltűnt. A kis csaptunk meg elindult a balrang belseje felé. Már órák óta gyalogolnak de még mindig még semmi. Hirtelen egy nagy terembe értek.
-Fázom. –mondta Kagome.
-Tessék. –adta oda Inu a felsőjét.
-Kösz.
-Fényt kéne gyújtani.
-Minek? –hallottak egy idegen hangot.
-Igazad van. Minek? Ameddig nem láttok semmit addig jó. –szólalt meg egy másik.
-Elég legyen! Terraly és Arily.
-Elrontod a mulatságunkat Firely.
-Tűz! –hirtelen meggyulladtak a fáklyák és belátták az egész termet. –Üdv itt. Az én nevem Firely. És ők itt a testvéreim. Terraly, Arily és az ott a víznél Waterly. –Waterlynek mint már mondtam kimonója kék volt és a hajában a szalag is. Terraly is úgy hordta a haját, mint Kikyou de neki a szalag zöld volt és a kimonója is. Firely kiengedve hordta, mint Kagome, neki a kimonója vörös volt. Arily is kiengedve hordta a haját, neki a kimonója fehér volt. Mindegyiknek volt valami, ami egyezet. Nem volt minta a ruhájukon. És egy furcsa nyakláncot viseltek. Mindegyiküknek más-más mintával. Arilynek egy forgószél volt, Terralynek meg egy növény, Waterlynek egy vízcsepp és Firely meg egy tűzrakást ábrázolt. A terem közepén volt egy asztal. És azon rajta egy csontváz. Mikor Kagome meglátta.
-ÁÁÁÁÁ!!!!
-MI a baj Kagome?
-Az. –mutatott oda.
-Ó! Akaye miatt aggódsz? –kérdezte Terraly.
-Akaye?
-Igen ez az ő csontjai. Mi vigyázunk rajuk, míg meg nem találjuk az utódját. –mondta Waterly.
-Akkor ti vagyok a 4 elem?
-Úgy bizony. Ezt a barlangot csak 1 éve tudtuk kinyitni mikor eljött az utód.
-Ezt meg hogy érted vörös?
-A nevem nem vörös Kutyuli, hanem Firely. És addig nem is tudtunk volna kiszabadulni ameddig a kivásasztot el, nem jön.
-Nem vagyok, Kutyuli!
-Oké. -mindenki elfáradt. Estére a barlangban maradtak. Mindenki nyugodtan tudott aludni kivéve Kagomét. Ő el sem tudott aludni. Felült és körülnézett, senkit sem látott csak a víznél Waterlyt imádkozó pózban. Felkelt és odasétált halkan.
-Miért jöttél? –kérdezte.
-Ő ő ő ő….te sem tudsz aludni?
-Nem, én sosem alszom.
-Az meg, hogy lehet?
-Tudod, miért nevezték Akayeát Démon Istennek? –tért ki a válasz elől.
-Nem. Miért?
-Mert minket tudott irányítani. Egyszerű haladó volt, csak az anyja Miko volt. Az apja meg Elemi Angyal.
-Mit jelen az elemi angyal?
-Azt, hogy tudja uralni a 4 természeti erőt. Vagy más erőket ural.
-De akkor ti mik vagytok?
-MI? Mi vagyunk maga a természeti erők angyalai. Belőlünk árad minden. Én a vizet úralom és a nevemben is benne van a víz szó. A testvéreimmel is ez a helyzet, a föld, a másiknak a tűz és a harmadiknak meg a levegő szó található meg a nevében. Mi még a szent ékkőnél is öregebbek vagyunk.
-De…
-15 évesek leszünk örökre. Ezen nem tudunk változtatni. Most menjél, ki kell, pihened magad, ha holnap tovább akartok menni.
-Rendben. –felállt és visszasétált a fekhelyéhez.
-Tényleg igazad volt vele kapcsolatban Firely.
-Mondtam, hogy ő az. Mikor meghallottam a Higurashi szót tudtam, hogy ő az. Az apja nevét viseli.
-De Akaye erejét nem tudja… -jött oda Terraly.
-Nem tudom. –válaszolta Waterly.
-De te vagy képes látni a jövőt Waterly.
-Tudom jól Arily. De ezt nem. Tudom, hogy holnap lesz újhold de, ameddig nem tölti be a 16-ot, addig nem tehetünk semmit. És szépen fokozatosan kell átadnunk az erőnket. Tegyétek el magatokat holnapra.
-Te vagy köztünk a legnyugodtabb. Most már értem, hogy Akaye miért bízott meg benned. Mindig higgadt maradtál bármi történt.
-Köszönöm a bizalmadat Terraly. –mondta Waterly.
-Szívesen tesó.
3. fejezet: Elemi erők együtt
Másnap minden békésen kezdődött. Inuyasha és kis csapata tovább indult.
-Mit csinálunk most Waterly?
-Utánuk megyünk! Kagoménak szüksége van a segítségünkre.
***
Estére megálltak. Tűzet aktak, Kagome vacsit főzött.
-Ha?
-Mi a baj Kagome?
-Semmi Shippou. Semmi.
-Majdnem lebuktunk.
-Majdnem Terraly. Csak majdnem. Menjünk vissza a többiekhez.
-Gyerünk Arily.
-Miért nem mondta, hogy Kagome érzékeli, hogy ott vagyunk?
-De az lehetetlen. –mondta Waterly.
-Miért? –kérdezte Firely.
-Azért mert csak akkor érezhet minket, ha már beötlötte a 16-ot.
-A szél hoz valamit. :
-JAJ, Kagome majdnem elfelejtetem! Boldog szülinapot!
-Köszi Sango.
-Akkor az erejét már ő maga irányítja. Most már csak a kéréseit teljesíthetjük.
***
Már mindenki elaludt. Valami készülőben volt. Hirtelen Kagome felriadt álmából.
„-Jézus isten. Úgy éreztem. mintha én lennék Akaye utódja. De miért történtek velem azok a furcsaságok 1 hónappal ezelőtt? A villa, a kutas, az erdőbeli hang, a vihar.” –ekkor Kagome visszaemlékezett mindenre. Szomorú lett mikor eszébe jutott, azaz ismeretlen hang, ami Kikyou nevét mondta. „-Miért emlékeztem vissza? Miért? Pedig már elfelejtettem.” –felállt és a közeli forráshoz ment. Szépen lassan, nyugodtan. Egész végig ezen járt ez esze. Leült a partra úgy, hogy látta a saját tükörképét.
„-Vajon hol lehet most Inuyasha. Ma újhold van. Általában sosem megy el ilyenkor. De most miért? Miért mente el?” –bedobott egy követ a vízbe azzal felkavarva a vizet és hullámok alakultak ki. Mikor kitisztult ismét a víz meglátta benne…
-FESZIK! –mondta ijedten Kagome. Inuyasha a földön terült el. –JAJ, ne haragudj. Csak megijesztettél.
-Máskor ne tedd. –állt fel.
-Rendben. –mondta és ismét szomorú lett de, nem mutatta ki.
„-Mi lehet a baja? Csak nem eszébe jutott az?”
-Miért jöttél Inuyasha?
-Beszélgetni. –mondta és lehuppant a földre. Kagome is leült és ismét a vizet nézte. Hosszú percekig néma csöndben voltak.
-Miről? –kérdezte Kago.
-Passz. –mondta. Végül találtak egy témát és elbeszélgetek. Mikor már nem volt hozzáfűznivalójuk ismét néma csönd lett.
-Ha?
-Mi a baj Kagome?
-Semmi, semmi. „Már megint az a fura érzés.” Elmennék sétálni.
-Veled tartok.
-Egyedül, ha lehetne,
-Rendben, akkor én itt várlak. -Kago elindult. Már vagy mehetett úgy 1 órája. Mikor hallott egy fura hangot.
~Naraku! Naraku! –hozta a szél. Kago rögtön felkapta a fejét.
-Inuyasha! -mondta és elkezdet visszafelé futni. „-Érzem, hogy Inuyashára fog támadni most, hogy ember. Sietnem kell!”
***
-Üdv Inuyasha!
-Naraku!
-Úgy bizony. Támadás! –adta ki a parancsot. Inunak nem volt sok esélye a szörnyek ellen.
„-Feh! Nem tudok semmit sem tenni. Kagome nincs a közelben és a többiek se. Ha most nem lesz végem, akkor nagy szerencsém van.”
***
„-Inuyasha! Megyek! Sietek, ahogy csak tudok! Kérlek, tarts ki! Sietek! Csak tarts ki!” –hirtelen elkezdet fújni a szél. Kagome felemelkedett ugyanúgy, mint a kútnál. És egyre gyorsabban és gyorsabban repült.
„-Hogy csinálom ezt? Inuyasha megyek!”
***
„-Hihetetlen. De még emberként is ügyes. De akkor is meg fog dögölni ma!”
„-Már nem sokáig bírom.”
-Támadjál legújabb teremtményem!
„-Ó a francba. Ezt a monstrumot csak a Tessaigával tudnám elintézni. Nincsen esélyem!”
-INUYASHA! –hallatszott Kagome hangja. És akkor futott ki a tisztásra. A szörnyeteg jobban megnézte. És elkezdett hátrálni.
-MI vagy te? Egy gyáva nyúl! Az csak egy nyamvadt halandó!
-Téved hatalmas Naraku. –jelent meg egy harcos kinek arcát egy maszk védte, fekete volt a ruhája és a kardja markolata is.
-Mit tudsz? –kérdezte.
-Ő egy Elemi Angyal. Nehezen lehet elpúszítani.
-Mi vagyok én? –kérdezte az említett.
-Te is az vagy! Öld meg!
-Igen is Naraku nagyuram. –a harcos elkezdett feléje szaladni. Előhúzta a kardját. Le akart csapni de Inuyasha még az utolsó percben elvitte onnan így ő sérült meg a vállán.
-Inuyasha megsérültél.
-Nem vészes. „Na ez most nem hiányzott.”
-Ragaszkodó a Kutyus?
-Kit neveztél kutyusnak?
-Inuyasha! Kagome! Minden rendben?
-Én jól vagyok, de Inuyasha megsérült.
-Ne olyan hevesen Elem! „Nem tudom, megtenni!!!! Nem tudom!!!!” –mondta a harcos és ismételten le akart csapni. De most Kagome elment.
-Kagome! Mit csinálsz? –kérdezte Inu.
-Engem akar! Nem akarom, hogy titeket is bántson. –mondta. Alig tudta kikerülni az örült támadásait.
-Elég legyen! Végez vele! –a harcos a két kezét egymás felé rakta és…
-Elemi erők! Tűzet, hívom! TŰZ! –hirtelen egy tűzgolyó jelent meg. Kagome felé irányította.
-KAGOME!!! –kiabálta Inu. Kago letérdelt, végül a földön volt. Mindenki látta, hogy egy növény elkezd rákapaszkodni, a szél a tűz körül fúj csak, és az eső meg csak a tűz fölött esik de, mégsem oltja el.
-Kagome! –mondta döbbenten Inuyasha. Nem tudta elképzelni, hogy többé nem láthatja. A tűz egyre sötétebb lett. Már nem is lehetet látni Kago testét a növény miatt.
-Milyen megható! –mondta Naraku.
-Ennek nem így kellet, volna történnie. –mondta, a harcos, Naraku mellett.
-MI?! –BUMMMM! Egy nagy robbanás rázta meg a földet. Mindenki a hang irányába fordult. Ott állt Kagome egy kimonóbaj minek színei, kék, fehér, vörös és zöld volt. Nyakában egy nyaklánc min 4 db szimbólum, vízcsepp, egy forgószél, egy tűzrakás és végül egy növény. Előtte állt a 4 elem Waterly, Arily, Firely és Terraly. Mindegyikük összekulcsolt kézzel állt. Kagoménak a feje lehajtva.
-Kago… me? –kérdezte Inu.
-Mondtam, hogy nem így kellet, volna történnie.
-Mi történt ezzel a halandóval? –kérdezte Naraku.
-Asszonyom!
-Mit keresel itt te Farkas?
-Nyugi öcskös!
-Te meg mi a szöszt keresel itt Bátyó?
-Ő hívott ide mindegyikünket. –szolalt meg a szerzetes ki a barlanghoz vitte őket.
-De hogyan csinálta?
-Csinált 1 hónappal ezelőtt furcsaságokat?
-Mikor kijött a kútból mintha a szél hozta ki, és utána meg hallott egy hangot, és mondta, hogy a villa forró volt mikor először megérintette.
-Még kell egy.
-Mikor el akart menni utána mentem de ő visszatartott a széllel és a viharral. –mondta Inuyasha.
-Hány éves a lány?
-16. De miért?
-Mert ő Akaye utódja!
-MI? –döbbent le mindenki.
-Azaz Akayeának az utódja?
-IGEN! –szólalt meg Waterly.
-Mi vagyunk a 4 elem! (Firely)
-Mi segítetünk egész életében! (Terraly)
-És mindig segíteni fogunk neki és az utódjának is! (Arily)
-Támadj! –adta ki a parancsot Naraku. A harcos előhúzta a kardját és rájuk akart támadni.
-Szél. –szólalt meg szelíden és emelte fel fejét Kagome. Arily felemelte két kezét és a szél engedelmeskedett. A harcosnak sikerült megúsznia.
-Csak ennyit tudsz? „Egész ügyes vagy ahhoz képest, hogy nem én neveltelek!!!”
-Víz. –mondta még mindig nyugodtan. Waterly a tóra mutatott és utána a harcosra. Kiemelkedett egy kis víz és a harcost teljesen beborította.
-Ezzel nem mész semmire!
-Tűz! –mondta. Firely összecsukta a kezét, és mikor kinyitotta egy kis lángocska, éget ott. Behunyta a szemét és a tűz már az egész kezét bebódította. Kinyújtotta a kezét és rámutatott a harcosra. A tűz arra ment de a harcos ezt is kivédte.
-Már csak egy maradt és nincsen több fegyvered.
-Föld! –mondta határozottan. Terraly 2 lépést tett előre és egy hirtelen mozdulattal a kézét a földre rakta. Behunyta a szemét és elkezdet szép lassan felállni. A föld elkezdett mozogni a harcos alatt. Ezt is könnyedén hárította.
-Már semmiféle trükköd nincsen!
-De van! –monda Kagome és felhúzta az íját. Kilőtte. –Tűz! –mondta, és mint a rakétát meghajtotta. Sokkal gyorsabb lett. –Levegő. –a levegő ide-oda repítette a harcos teljesen belebolondult. Végül a nyíl eltalálta a maszkját és leeset róla, látni lehetet az arcát.
„-MI?! Nem lehet, hiszen ő meghalt! Meghalt!” –Naraku és a harcos elmenekült. Most kezdett hajnalodni. Kagome a földre térdelt.
„-Nem lehetett ő… Hiszen meghalt.”
-Kagome! Minden rendben?
-Igen Sango. Minden rendben.
-Jól vagy asszonyom?
-Haza szeretnék menni.
-Elviszlek. –ajánlotta fel Inu. Sikeresen visszaváltozott hanyou alakjába.
-De hogy viszed pincsi! Majd én elviszlek!
-Nem. Egyikőtök se.
-MI?! –döbbentek le.
-Arily. Kérnélek.
-Megteszem Akaye.
-Kagome, ha lehet.
-Rendben. –Kago elkezdett emelkedni s vele együtt a 4 elem és elindult. Szálltak a kút felé. A kis csapatunk, na meg Sessy és Kouga csak döbbenten álltak.
-Ez Akaye egyik ereje.
-De miért hívta ide a bátyámat és ezt a koszos farkast?
-Sesshomarut az ereje vonzotta ide, Kougát meg Kagome illata.
-Honnan tudod a nevemet öreg?
-Mindkettőtök apját ismerem. De legfőképpen Inutashio ismerem a legjobban.
-Honnan?
-Apátok Akaye barátja volt. Ő volt az egyetlen barátja, aki nem halt meg azonnal miután barátok lettek. Bocsássatok meg de, mennem kell.
-Várj még egy szóra! –szólalt meg Shippou.
-Mit szeretnél?
-Miért ment el Kagome és mikor jön vissza?
-Azért ment el, mert egyszerre sok volt neki ez. És akkor jön vissza, ha megbékélt.
-Mivel? –kérdezte Kouga.
-Az erejével. Most már tényleg mennem kell. –mondta és elment.
***
Kagome nem tudta, hogy tényleg ő volt az, akit látott vagy csak képzelődött.
„-Nem! Ő nem lehetett!” –elővett egy fényképkeretet és benne volt egy kép. Megsimogatta a képet. Elkezdett könnyezni.
-Mit érsz vele, ha sírsz?- kérdezte Waterly.
-Nem tudom. –mondta és levágta a földre a képet. A lépkeretben az üveg darabokra tört. Az arcát a párnája közé temette. Nagy nehezen elnyomta az állom.
-Miért tette ezt? –kérdezte Arily.
-Szerinted? –kérdezte Firely.
-Csak 2 hetet maradhat itt. Utána vissza kell mennünk. –mondta Terraly.
Másnap Kago szomorúan ment suliba.
-Mi a bajod Kagome? Egész nap nem szóltál egy szót se.
-Bocs nem vagyok jól. –mondta és hazaszaladt.
-Mi lehet a baja?
-Fogalmam sincs. –Kago hazament és az ágyában, az arcát a párnái, közé temette. Egész nap sír megállás nélkül.
-Kagome! Kislányom! Kérlek, gyere ki!
-Nem mama.
-Miért? Mi a baj?
-Kérlek, hagyjál!
Mikor a nap lement. Két lélek bolyong a nagyvilágban. És ha találkoznak, akkor eljön az új nap. Mikor szétválnak, jön ismét az este. Ezt a körforgás végtelen. Ameddig megvan a két lélek addig mindig lesz egy új nap, egy új élet. De ha az egyik szomorú, akkor a másik is. És ők így a viharokat alkotják. Mikor boldogok, a nap is süt. A lelkek kifürkészhetetlen ugyanúgy, mint az élet. Vannak jó oldalai, meg rosszak is, nem tudja elkerülni senki sem. Mindennek meg van a maga oka de, ha nincsen rá, akkor a lélek magányos addig, míg választ nem kap. Ha egész életében keresi, akkor is tud találni egy választ. Akár hol is legyen.
4. fejezet: A maszkos férfi
Kago 2 hét után visszatért a középkori Japánba. A kis csapat ott volt a faluban. Nem mutatta a szomorúságát, de az volt.
-Sziasztok! –próbált vidám lenni.
-Kagome! –ugrott a nyakába Shippou.
-Szia Shippou.
-Jól vagy Kagome?
-Igen Miroku! Minden rendbe. –tovább indultak.
-Kagome -sama!
-Igen Firely?
-Biztos, hogy jól vagy?
-Igen! Teljes mértékben.
„-Miért jöttek velünk ezek a gyerekek?” –gondolkodott Inuyasha.
***
Néhány napig mentek békésen. Semmi sem történt velük. Inuyasha megbékélt azzal, hogy 1 kölyök helyet 5 van. Éppen pihenőt tartottak mikor Kago felpattant helyéről és elszaladt egy irányba. A többiek nem is tudtak róla, mivel elaludtak és a 4 elem meg meditált a maga eleménél. Firely a tónál tűzet rakott és ott, Waterly a víznél, Terraly a víznél elterült a földön és Arily meg a levegőben lebegve meditált. Kago nem tudta hova megy, csak követte azt, amit a szíve mondott. Elért egy tisztás és ott állt a maszkos férfi. Közelebb ment hozzá nem érzet félelmet vagy ilyesmit. Csak azt, hogy tudni akarja az igazságot. A férfi megfordult és levette a maszkját.
-Miért hívtál? –kérdezte Kago.
-Még mindig azt hiszed meghaltam? Pedig itt vagyok. Miért tagadsz meg?
-Elég! –kiáltotta. –Miért bukkantál fel újra az életemben?
-Örülnöd kéne, hogy élek!
-Örülök! De miért őt szolgálod?
-Köszönettel tartozom Narakunak, azaz éjszaka után meggyógyított engem és Monokyt.
-Életben van Monoky?
-Igen. De a szolgálatunkkal kell meghálálnunk.
-De…
-Mennem kell!
-Várj még!
-Nem maradhatok tovább! Még gyanút fogna! –Kagome odament a férfihoz és megölelte. A férfi is őt. -Elég legyen! Még megérzi rajtam valaki az illatodat.
-Nem érdekel! Ne hagyjál el megint!
-Nem foglak! Ígérem, de most már tényleg mennem kell! Viszlát!
-Viszlát! –köszönt el a férfitól. Visszarakta a maszkját.
-Elemi erők! Levegőt, hívom! LEVEGŐ! –a férfi elkezdet emelkedni és elszállt. Kagome elment a folyóhoz, hogy kimossa a ruháit és, hogy megfürödjön.
***
-Hol van Kagome? –kérdezte Inu.
-Nem tudom! –mondta Sango.
-Elemek! Ti tudjátok hol van? –kérdezte.
-Nem. –válaszolt Waterly. „-Kagome-sama! Gyere! Nem tudjuk tovább titkolni, hogy hol vagy!”
-Hol lehet az a lány? –dühöngött Inu.
-Itt. –mondta Kago.
-Hol voltál?
-Már fürdeni sem szabad?
-De. Na indulás tovább! –tovább mentek. Már 2 napja egy kihalt és kietlen pusztán mennek. Mindenki feszült volt. A 4 elem, mint mindig nyugodt volt és most Kagoméval egyetemben.
-Milyen kedves meglepetés!
-Kagura! –mondta Inu.
-Üdvözlet Inuyasha!
-Mit akarsz Szélboszorka?
-A Négy Elem Őrzőjét!
-Soha nem kapod meg! (Terraly)
-Csak a testünkön keresztül! (Arily)
-Megvédjük őt meg a barátait is! (Firely)
-Ó! De akkor is Narakunak kell! És én megszerzem neki! Penge Tánc!
-Elemi erők! Vizet, hívom! VÍZ! –hallatszott egy idegen hangja. A pengék megsemmisültek mikor a vízhez ért.
-Te mit keresel itt Kölyök?!
-A Nagyúrnak nem sérülten, hanem éppen kell!
-Rendben van Kölyök! Akkor lássuk te, hogy csinálod!
-Sokkal jobban! Igaz Apa! –megjelent a maszkos férfi. Levette a maszkját és Kagura elé, dobta.
-Már nem tartozunk neki! –mondta.
-Az életeteket mentette meg!
-Azt már megfizettük a sok éves szolgálatért. –mondta a Kölyök.
-Penge Tánc!
-Elemi erők! Tűzet, hívom! TŰZ! –mondta Kagome és Kagurára célzott. Nem tudott mit tenni el kellet mennie.
-Még találkozunk! –mondta és már látni, sem lehetet az égen.
-Végre! Szabadok vagyunk! –mondta a Kölyök.
-Ne olyan hevesen. –mondta Inu és ő meg Sango, Miroku és Kirara felszültek a harcra. Kagome odafutott a férfihoz és megölelte, örömében elkezdett sírni.
-Kag… ome! Mit csinálsz? –kérdezte döbbenve Inuyasha.
-Elég legyen Kagome! –mondta szelíden az idegen férfi.
-Én már nem is számítok?
-Dehogy nem Monoky. –és most a Kölyköt ölelte meg.
-Arily! Egy szállítást kérnék, valami szép helyre! –mondta az idegen férni. Hirtelen egy teljesen máshol voltak. Gyönyörű rét, szép tiszta vizű patak. Minden meseszép volt.
-Bocsi Kagome. De ők kik? –kérdezte Miroku.
-Ő itt a bátyám Monoky és az apám.
-A bátyád!!!!!!! És az apád????!!!!!!! –döbbentek le.
-Mindent elmesélek, amit tudni szeretnétek.
-Miért nem mondtad meg Kagome, hogy az apád? –kérdezte Sango.
-Ameddig nem láttam az arcát én, sem tudtam.
-Mióta szolgáltad Narakut?
-Szolgáltuk Inuyasha! Én is meg az apám is az ő szolgálatában álltunk.
-Megmentette az életünket mikor volt a nagy háború.
-Miféle nagy háború?
-Mikor mindenki meg akarta szerezni a 4 elem fölötti uralmat. –mondta Waterly.
-És az mikor volt? –kérdezte Miroku.
-1500 éve.
-De akkor még Naraku nem élt! –mondta Shippou.
-Igen. Én akkor születem mikor ez az egész elkezdődött. Rá 1000 évre megszületet a fiam Monoky. Őt születése óta harcra neveltem. Az 500 éve meghallottam a szent ékkőről és rólad Inuyasha. Tudtam, hogy a te apád volt Inutashio. Benned is meg van a mi benne volt meg.
-Honnan ismered Apámat? De akkor te öregebb, vagy mint a bátyám! És mi van bennem mi apámban is megvolt?
-Együtt harcoltunk. Igen öregebb vagyok az bátyádnál. Akkor már szolgáltam Narakut. –mindenre adott választ kivéve a legfontosabbra.
-De akkor még csak…
-Onigumó létezet. Tudom, Kagome.
-Én valamit nem értek…. –szólalt meg Shippou.
-Mit nem értesz?
-Miután Kikyou a fához szegezte Inuyashát, utána 35 évvel megszületet Kagome, nem?
-Igen.
-De akkor az, hogy lehet?
-Körúton voltam és mióta azon a környéken éltem megismertem Kaedét. Ő mondta, hogy a kút eléggé titokzatos, elmentem, hogy megnézem és átkerültem abba a világba. Ugye a többit nem kell részleteznem.
-De miért mentél el?
-Mert eszembejutott Naraku. Féltetelek téged, Soutát és anyátokat. Úgy tituláltam be, minthogy meghaltam volna. Mikor ide visszajöttem Naraku számon kért. De azt mondtam, hogy egy csatába keveredtem és a ki megmentet, ott voltam. Ezt sikeresen bevette, de egyre többet voltam egyedül és tűntem el egy időre.
-Én meg is kérdeztem és mindent elmondott nekem Apa. Akkor én elemem hozzátok és azt mondtam, hogy az öccse vagyok. De Kagome tudta, hogy nem igaz.
5. fejezet: Álomvilág (2/1)
Korom sötét van mindenütt. Egy alakot lehet látni az éjszakában. Ruhája egy papnőéhez hasonlít, haja kiengedve, szemében elszántság és gyűlölet. Valaki követi már napok óta és nem akar elmenni.
-Miért követsz?
-Segíteni akarok. –mondta vészjóslóan.
-Rendben. –mondta a nő és ment tovább.
***
Inuyasha és csapata visszaindultak Kaede anyó falujába. Kagome nagyon boldog volt, hogy visszakapta apját és a bátyát.
-Monoky.
-Igen szerzetes?
-Ugye te nem Kagome mamájának a fia vagy.
-Nem az én anyám meghalt. Papnő volt és meghalt abban a csatában, miben mi megsérültünk súlyosan. -végül elérték a falut.
-Yaku! Tényleg te vagy az?
-Kaede kislány!
-Na azért már nem vagyok kislány!
-Igaz.
-Szia Monoky.
-Jó napot Kaede- sama.
-Üdvözlett itt. –bementek a kunyhóba. Az elemek megint meditálni vannak. A többiek, pedig a kunyhóban beszélgettek.
-Mi történt veled Yaku?
-Nem sok minden.
-Még mindig előtted, lebeg?
-Igen.
-Ki? –kérdezte Sango.
-A fiam anyja. Ő is papnő volt.
-Apa! Mitől vagyok én is Elemi angyal?
-Az elemi erők irányítását azt tőlem kaptad de, kell hozzá mikoi erő is. És ezt Kikyoutól kaptad. –Kagome felállt és elment sétálni az erdőbe.
-Inuyasha hol van? –kérdezte Yaku.
-Szerintem a Szent Fánál. De miért? –kérdezte Shippou.
-Csak úgy. –Kagome elment a tóhoz és ott állva a vizet nézte.
„-Mindig valaki kimondja Kikyou nevét. Inuyasha már nem is nagyon aggódik értem.” –indulni akart, de egy nyílvessző szúródott eléje a földbe.
-Kikyou! –mondta.
-A Reinkarnációm!
-Mit akarsz?
-Te lettél az, ami én szeretem, volna lenni!
-Nem értem miről beszélsz!
-Te tudod jól! Tiéd Ápry.(ejtsd: Épry) –megjelent egy varázslószerű alak.
-Köszönöm. Álmok! Álmok! Szólítalak! Gyere és vedd ezt a testet és a lelket! Tiéd! Vedd! –Kagome mintha elfagyott volna mozdulni sem bírt. Hirtelen zuhanni kezdett. És mikor abbahagyta a zuhanást felállt. Egy gyönyörű réten volt.
-Köszönöm Ápry.
-Szívesen Kikyou nagyúrnő.
***
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!! –kiáltotta Waterly.
-Waterly! Waterly! Mi a bajod? –kérdezte Arily. Nemrégen jöttek meg a meditálásból.
-Mi történt vele?
-Nem tudjuk Kaede- sama. Hirtelen felkiáltott és elájult.
-Hozzátok be azonnal a kunyhóba! –Arily bevitte testvérét a kunyhóba.
-Kaede! Mi lehet?
-Nem tudom Yaku.
-Inuyasha! Hol van Inuyasha? –kérdezte Waterly, nagyon gyengén.
-Terraly! Hívd ide Inuyashát! –kiáltott Yaku.
-Rendben! –mondta és elszaladt a Szent Fához. –Inuyasha!
-Igen?
-Gyere gyorsan! –Inuyasha és Terraly visszamentek a kunyhóba. –Itt van Testvérem.
-Inuyasha figyelj rám jól! Kagomét megtalálod a tónál. Hozd ide gyorsan!
-Kagome! –Inu azonnal elment érte. –Itt van! –mondta és a kezében Kagome ájultan hevert. Lefektette az ágyra és odament Waterlyhez. -Mi van vele? –kérdezte Inu.
-Kikyou a képzelet világába küldte. Ott az ő megálmodott világa. Te ott nem létezel. Csak te tudod visszahozni ismét az élők világába.
-MI?! Miért pont én?
-Mert… ÁÁÁÁÁ!!!!! Ha nem sietsz, elveszted őt! És én is meghalok!!! Összhangban állok Kagome- samaval és ha nekem fájdalmaim, vannak, úgy Kagome egyre jobban abban a világban, akar majd maradni!
-Hogyan tudok odajutni?
-Arily segít neked.
-Olyanak fogod érezni, mintha aludnál. De figyelmeztetlek! Ha ott megsérülsz a való világban is! És ugyanez vonatkozik Kagoméra is!
-Rendben.
-Ott nem tudod használni a Tessaigát ezt se feled! –Inuyasha teljesen felkészült.
-Álmok! Álmok! Szólítalak! Gyere és vedd ezt a testet és a lelket! Tiéd! Vidd e lány álomtudatába! –Inuyasha lelkének egy része Kagome testébe szállt. Inuyasha zuhant és végül egy réten kötött ki. Látott egy falut és egy kunyhóból kijött Kagome.
„-Kagome! Tényleg te vagy az?” –mindent elfelejtetett, amit Waterly mondott. A faluban nem csak emberek, hanem démonok is voltak. Békében éltek egymás mellett. Követte Kagomét ki a tóra ment. Ott várta valaki.
-Bocs, hogy késtem. –mondta a férfinak.
-Semmi baj Kagome! Az a fontos, hogy itt vagy. –mondta és megölelte. Kagome nem ellenkezet.
„-MI, Kouga? Mi történik itt? –és eszébe jutott.
~Kikyo a képzelet világába küldte. Ott az ő megálmodott világa. Te ott nem létezel. Csak te tudod visszahozni ismét az élők világába. Mert… ÁÁÁÁÁ!!!!! Ha nem sietsz, elveszted őt! És én is meghalok!!! Összhangban állok Kagome- samaval és ha nekem fájdalmaim, vannak, úgy Kagome egyre jobban abban a világban, akar majd maradni!~
~De figyelmeztetlek! Ha ott megsérülsz a való világban is! És ugyanez vonatkozik Kagoméra is! ~ -Kagome! Miért nem létezek itt? Miért?”
-Egyszerű a válasz. –mondta valaki és megjelent Arily mint egy szellem.
-Te, hogy kerülsz ide?
-Én hoztalak ide! És segítek neked. A kérdésed re a válasz az, hogy te állandóan Kikyou után koslatsz. Pedig ő szerelmes beléd még most is! De elnyomja az érzéseit. Ha fel tudod ébreszteni benne, akkor visszajön az élők sorába. Mindenki itt van kivéve: Kikyou, Naraku és a csatlósai, Sesshomaru. Gyere, meg kell ismerned Kagomét. Itt senki sem ismer csak Ka