Szia! Először is szeretném kifejezni sajnálatomat az apáddal

kapcsolatban. Remélem nem vagyok a terhedre. Küldök egy

hosszú, de szerintem nagyon jó és érzelmes fanficet magamtól:)

Kouga és Ayame

-Szerelem a hold szivárványa alatt-

1. fejezet: Csak egy csók...

 A hold ezüstösen ragyogott az esti égbolton. A szél halkan

suhogott a fák közt, ám a lágy, szelíd morajlást nem

természetes erő okozta. Egy kis forgószél suhant el az

erdőbe, körülötte vérfagyasztó vonyítás zengett fájdalmas

kórusként. Egy fiú fürdött a furcsa szélben, mely hullámzott

erős teste körül.

 Kouga megállt. Zihállt, torkából csalódottan sziszegett a

levegő:

-Naraku...

Izmos kezéről patakzotta vér. Megnyalta magát, majd vörös

sebű farkasaira pillantott bánatos, kék szemeivel. Az egyik

állat odasimult lábához, és megnyalta Kouga egyik sebét,

miből szaporán bugyogott a vér. A farkasfiú elmosolygott:

-Csak a csatát nyerte meg, de a háborút nem.

Hirtelen zaj hallatszott a bozótból. Kouga izmai

megfeszültek, bár ösztönei súgták, hogy nincs mitől

tartania. Valami csillogott a fák közt. Egy gyönyörűséges,

zöldes szempár volt, ami végigmérte a fiú minden, számára

szépséges domborulatját, majd mikor kiélvezte a látványt,

amit a felső, mezíttelen test nyújtott neki, mert Kouga a

folyóban akarta lemosni magáról a vért, előbukkant a

tulajdonosa is. Egy fiatal, szépséges lány volt. Vöröses

haja meglobogott a langyos szélben. Szemei még mindig

ragyogtak,de mosolytalan ajkai mögül csak egy  zavarodott

szó jött elő:

-Kouga...

-Ayame? Mióta követsz engem?

-Nem követtelek. Éreztem a vér szagát, és a tiédet.

Megijedtem...

-Miattam ne aggódj.

-Hol van Kagome?

-Kagome? Mit keresne ő itt?

-Ő a te asszonyod, nem igaz?

-De igen.- válaszolta furcsa hanglejtéssel Kouga, amelybe

egy kis kétely, mégis erős határozottság vegyült.

-Akkor miért nincs veled?

Kouga erre nem tudott válaszolni. Némán meredt vissza a

lányra. Ayame zöldes szemeit a földre vetette, mert kissé

zavarban volt, hogy szerelme, a nagy Kouga előtte áll

félmeztelenül, de a vágy, hogy újra lássa a kívánatos

testet, legyőzte benne a szégyent és újra rámeredt a fiúra:

-Miért nem keresel valaki mást? Miért kergetsz álmokat?

Miért nem akarod bevallani magadnak, hogy ő nem szeret

téged?-azzal egy könny buggyant elő derengő szemeiből.

Kouga nem tudott válaszolni. Most ő sütötte le tekintetét,

de amint pár perc, fájdalmas szünet után Ayame újra

megszólalt újra rá kellett néznie a lányra. Nem bírta

elviselni a földre hulló könnyek látványát, igaz, amint

belemélyedt az őtet csodáló tekintetbe, a forrásukat látta

meg. Az egyik, dagadó könnyben saját arca tükröződött,

saját, derengő arca, miről mégiscsak valami melegség áradt a

lány iránt, mert Ayame minden egyes szava megbénította.

Minden egyes hang hatalmas érzelemviharként omlott rá. Ayame

állt, majd közelebb lépett Kougához:

-De nem vagy egyedül...Én is csak egy álmot kergetek. Egy

álmot, hogy veled lehessek.

Kouga szemei is derengeni kezdtek, de büszkeségből egy

könnyet sem engedtek.A fiú már nem bírta elviselni a lány

fájdalmát. Ruháit felvette a földről, majd elindult Ayame

felé. Elsétált mellette...Kouga hallotta, amint Ayame

könnyei megkoppannak a part kövein.

-Ayame...Nem akarok neked fájdalmat okozni. Azt akarom, hogy

boldog légy. Szép lány vagy. Bár, másként történt volna az

egész...De a szívem már másé. Ezt meg kell értened. Szeretem

Kagomét.

-Kouga?

A fiú megfordult. Néhány percre elvakították Ayame könnyei:

-Megértem Kouga, megértem, hogy másé a szíved. Az enyém a

tied. Sosem fogom feladni...Azt akarom, hogy tudd, bármi is

törénjék, tudd Koga, én SZERETLEK téged, és melletted fogok

állni, ha kell barátként, de tudd, rám mindig számíthatsz,

mindig lesz hely a szívemben a számodra.

Kouga becsukta a szemeit. Nem akart sírni. Utána sarkon

fordult, de Ayame újra megszólalt:

-Kouga.

A fiú megállt. Érezte, ahogy a lány sejmes kezei

végigsimogatják felső testét, gyenegéden és szelíden. Mintha

egy hangyasereg futott volna végig minden porcikáján, Kouga

megborzongott valami miatt, mert több volt Ayama

érintésében...Több volt mint puszta, kéjes vágy...Tiszta

szeretettől voltak forrók a kezei. Kouga is megsimította a

szerelmes kezet. Érezte, ahogy megborzong a lány a

viszonzott érintésre.

-Kouga, tudom, hogy a szíved másé, de kérlek, teljesítsd egy

kérésemet...-suttogta Ayame.

A kívánságot csak ketten hallották. Az ezüstös holdfényben

két árnyék volt látható, amelyek néhány pillanatra eggyé

váltak, amint Kouga izmos teste megérintette a lány szaporán

verő szívét, amely majdnem kiugrott a helyéről. Csak néhány

pillanat volt. Az egyik árnyék hirtelen egyedül maradt.

-Mindeig szeretni foglak...-suttogta Ayame.

A szél szárnyán halotta Kouga a szavakat, de nem válaszolt

rájuk.

A lány sokáig állt mozdulatlanul. Selymes haját lengette a

meleg szél, majd remegő kezeivel megérintette ajkait.

Szemeit egy pillanatra becsukta. Mikor kinyíltak ezüstös

ragyogással telt meg a levegő, amint az édes könnyek eggyé

váltak az éj csillagaival, mögöttük egy apró, mégis

érzelemdús mosollyal. Csendes szavai csitították szaporán

verő szívét:

-Szeretlek...-azzal becsukta szemeit és álmodott.

Az egészet elölről...

Újra és újra, miközben arcán ott ragyogtak az est csillagai.

2. fejezet: Az asszonyom vagy Ayame

Vészjósló, sötét csend burjánzott a lila ködben, benne egy

hosszú, fekete hajú férfi ült nyugodtan, várakozva,

alattomosan, gonoszan...Naraku szemei tökéletesen semlegesek

voltak, a szavakat szelíden ejtette ki:

-Kagura...Itt az idő...Kezd terhessé válni számomra a

farkasfiú. Hozd el a testében lévő ékkőszilánkokat és a

fejét. A testét vesd oda a mezei vadaknak, hadd falják fel a

saját, kiéhezett farkasai.

Kagura szemei vörösen felvillantak:

-Örömmel Naraku.

Egy vörös hajú lány sétált az erdőben. Szépséges, zöld

szemei vidáman ragyogtak, miközben sejmes ujjaival újra és

újra megérintette ajkait, mik még mindig bizseregtek Kouga

csókjától. Ayame elmosolygott, szemeire langy köd borult,

amint felidézte az éjszakát.

Kouga becsukta a szemeit. Nem akart sírni. Utána sarkon

fordult, de Ayame újra megszólalt:

-Kouga.

A fiú megállt. Érezte, ahogy a lány sejmes kezei

végigsimogatják felső testét, gyenegéden és szelíden. Mintha

egy hangyasereg futott volna végig minden porcikáján, Kouga

megborzongott valami miatt, mert több volt Ayama

érintésében...Több volt mint puszta, kéjes vágy...Tiszta

szeretettől voltak forrók a kezei. Kouga is megsimította a

szerelmes kezet. Érezte, ahogy megborzong a lány a

viszonzott érintésre.

-Kouga, tudom, hogy a szíved másé, de kérlek, teljesítsd egy

kérésemet...-suttogta Ayame.

A lány boldog volt. Ayame tiszta szívből szerette Kougát.

Sokszor álmodott vele, gyakran verejtékben fürödve ébredt

fel a kellemes, vad vágyakból, mert képzeletében a fiú olyan

őszintén és szenvedélyesen szerette, mint ő. Ayame arcára

bíbor vörösség terült szét.

Hirtelen vérfagyasztó vonyítás robaja ömlött rá az álmokból

felriadt lányra. Óiási szörnyeteg rontott elő a fák mögül,

amelynek hatalmas szája akkorára tárult ki, mintha egy egész

falkát akart volna elnyelni, pedig Ayame most egyedül volt.

A pengeéles agyarak mögül a nyál elöntötte a levegőt. A

lányt teljesen váratlanul érte a támadás, olyan hirtelen

rontott elő a kígyó szerű bestia, hogy az ösztönei sem

reagáltak. Vér melegét érezte magán. Sikoltozni készült, ám

ráeszmélt, hogy nem ő vérzik. A szörny esett két darabra, őt

pedig egy férfi vitte, aki szélen szállt. Ayame akaratlanul

is átölelte megmentőjét, miközben arcát belefúrta a fiú

farkasbundájába. Szemei megcsillantak, ám amint fejét

felkapta a döbbenet nagygobb lett a csodálatnál. Nem Kouga

karjaiban volt. Rövid, fekete hajú fiú mosolygott rá erős,

mégis szelíd barna szemekkel. Ayame nem tudott megszólalni,